A párkapcsolat nem működik magától. Ahhoz, hogy működjön, tennünk kell érte. A családállítások során felbukkan néha nyíltan vagy rejtve a férfigyűlölet, amelynek nagyon mélyen gyökerező okai lehetnek.
Az elmúlt évezredekben a nők leigázása természetes volt. A folytonos megaláztatások miatt a kollektív tudatban és személyes szinten is nagyon sok sérelem halmozódott fel. A férfiak sincsenek könnyű helyzetben, hiszen, ha a nők elégedetlenek, annak következményei vannak rájuk nézve is.
A nemek közötti harcban csak vesztesek vannak
Napjainkban már sokkal egyszerűbb a helyzet. Tanulhatunk dolgozhatunk és egyedül is megálljuk a helyünket a világban, de a nőkkel szembeni igazságtalanságok nyomai még jelen vannak és újabbak is adódhatnak hozzá. Ha a korábbi sérelmeket most bosszuljuk meg akkor a harc soha nem ér véget. Ha például kislányként végig kellett néznünk, hogy az apánk verte az anyánkat, akkor levonhatjuk azt a következtetést, hogy minden férfi erőszakos és durva. Ha a férjünk nem ilyen akkor sem fogunk megbízni benne, hiába nem bánt senkit. A gyerekkori minta miatt romboljuk a házasságunkat.
Minél több a sérelem, annál nehezebb jól csinálni
Minél több bántást éltünk át az életünk során, annál nehezebb valami jól működőt létrehozni. Szerencsére bármennyi sérelmet is őrzünk, az igény mindig megvan a harmonikus kapcsolat kialakítására. Olyan társat válasszunk, akinek a lelke kapcsolódni tud a mienkhez. Ehhez is elégedhetetlen az önismeret, mert ha ismerjük magunkat, tudni fogjuk ki való nekünk.
A problémák megoldásra várnak
Kapcsolatainkban előbb vagy utóbb szembesülnünk kell a múltunk megoldatlan problémáival. A férfiak és a nők múltjában, egyaránt rengeteg fájdalom van felhalmozódva. Ha csupán az elmúlt száz évre tekintünk vissza, a világháborúk rémségeivel találjuk szembe magunkat. Ennek lenyomata ott van a felmenőinkben, a férjeiket sirató asszonyok, otthonok romokban, éhezés, gyilkolásra kényszerített katonák, megerőszakolt nők. Elődjeink sorsa, ami sorsunk is, hiszen az ő vérükből valók vagyunk.
Erőt is kaptunk a terhek hordozásához
Szerencsére nem csak terheket örököltünk tőlük, hanem erőt is: bölcsességet, szenvedélyt és a túlélés tudását. Engedjük, hogy a bölcsességük átjárjon. Ezeket az erősségeket akár meg is tudjuk többszörözni. Akkor látjuk igazán, hogy milyen sok értéket rejt a családrendszerünk amikor feldolgozzuk a traumákat, betöltjük a hiányokat.
Használjuk a szeretet erejét
Ha eldöntöttük, hogy a férfiaknak megbocsájtunk és a csatabárd használata helyett a szerető együttműködést választjuk, akkor ezért sokat tehetünk. Például olyan társaságot válasszunk, ahol tisztelettel beszélnek a férfiakról és nem leszólják őket. A saját személyes sérelmeinket, valamint a generációs sérüléseket terápiás módszerekkel, például családállítással oldhatjuk. Beleérezve a férfi és női sorsokba nyilvánvalóvá válik a közös szenvedés. Sok sérülés tud gyógyulni a családállításokon.
Támogató közegben begyógyulhatnak a sebek
Az önismereti csoportok és női körök is hatékonyak lehetnek. Támogató közegben, biztonságos keretek között elengedhetjük a megaláztatások miatti harag érzését. Ezzel begyógyulhatnak a régi sebek, ahelyett, hogy újra és újra csak felszaggatnánk őket. Sokfélék vagyunk, nem jobbak vagy rosszabbak csak mások. Minél természetesebben illeszkedünk a női szerepbe, annál kevésbé tekintjük a férfiakat vetélytársnak. Megtapasztalhatjuk a különbözőségünk előnyeit. Ha képesek vagyunk úgy szeretni a férfit, hogy közben bátorítjuk, gyógyítjuk és tápláljuk, akkor cserébe védelmet és támogatást kapunk. Engedjük közel magunkhoz és hagyjuk, hogy ő a saját tempójában fogadhassa mindezt be.
A férfi erőssé válik, ha hiszünk benne
A praktikáknak, játszmáknak nincs helye, ez nem női energia, mert csak káoszt és meg nem értést szül. Inkább az ölelésből legyen sok a büntetés helyett és legyünk hálásak neki mindazért, amit nekünk nyújt. A férfi akkor tud igazán erőssé válni, ha hisznek benne. Így azzá tud válni, akinek mi szeretnénk látni.
