Hiába próbálgattuk otthon a keringőt, a párom nem volt a helyzet magaslatán. A helyzete édesapám próbálta menteni, de ő is csak úgy gondolta, hogy tud táncolni. Végül egy szalontáncokban jártas vendég mentett meg…
A menyasszonytánc alatt döbbentem rá, hogy a 130 fős vendégseregből – a nőket leszámítva – talán három férfi tudott vezetni.
A lakodalomra tehát – szégyen ide vagy oda – bizony elsősorban a férfiaknak kell készülniük. Minden megengedett. A magyar ízlésvilághoz a párta, a palotás vagy a babos ruha áll a legközelebb. Ám a palotás nagyon komoly – és nem is a legkönnyebb – tánc. A saját koreográfiát könnyebb megvalósítani, és poént is vihettek bele: a keringőt pár taktus után felválthatja valami vidámabb, mókásabb, rátok inkább jellemző tánc – a magyar rock and rolltól a szambáig, a jazzig…, amit bír a boogie a lábatokban.
„Húzzad prímás! Eladó a menyasszony!”
Ha jó a hangotok, énekelhettek egymásnak – vagy az anyósoknak is. Ez majdnem felér egy tánccal, hiszen zene és mozgás évszázadok óta összeforrt. Ha egyébként aza a cél, hogy megsirassuk a szépmamákat, akkor a gyertyafény keringőt kiválthatja a „Millió, millió rózsaszál”. Ekkor nem gyertyák fényében, hanem az – szál rózsát kezükben tartó vendégek körében táncol az ifjú pár az ismert melódiára.
Ne hagyjuk ki a vonatozást sem! Függetlenül a lakodalom jellegétől és stílusától ez az, amibe mindenkit bevonhatunk: néhányan a mulatóst nem szertik, mások a gyors rockit nem bírják…Az össznépi táncoltatásra viszont ilyenkor mindenki kapható.
Ne feledjük: egy lakodalomban mindig a hangulat a legfontosabb!
Forrás: Dénes Vanda, http://igen-igen.hu
