Az esküvői torta történelmi múltja Nagy Sándor korába nyúlik vissza, amikor Perzsiában tízezer makedón katonára verték rá a házasság édes bilincsét tízezer perzsa nővel. Maga a torta alapja egy kenyérféle lett amit árpából, rozsból, vagy búzából sütöttek a katonák.
Ezt a cipót az ünnep tiszteletére mézes tésztából sütötték mandulával, dióval és aszalt gyümölcsökkel gazdagítva és ánizsból, kecsketúróból és mézből készült krémmel megtöltötték. A tetejét mézbe mártott rózsaszirmokkal dekorálták. 
Az ókori Rómában az esküvői torta termékenységi szimbólum volt. A menyasszony fején egy kisebb tortát törtek szét, hogy ezzel is megerősítsék a bőséges gyermekáldást. Mai szemmel ez elképzelhetetlen lenne. A menyasszony frizurája és ruhája -amelybe nem kevés pénzt időt és energiát fektetett bele- nem bírná ki ezt a megpróbáltatást, arról nem is beszélve, hogy manapság bőséges gyermekáldásra is csak kevés menyasszony vágyik. 
Az emeletes torta eredete után kutatva a középkori Angliához vezetnek vissza a múlt szálai, ahol szokás volt tortát vinni a menyegzőre és ezeket a tortákat egymás tetejére tették. Ennek a „torta hegynek” funkciója is volt, efelett a hegy fölött kellett az ifjú pár első hitvesi csókjának elcsattannia. Később egy cukrásznak az az ötlete támadt, hogy ezt a nagy méretű tortát fehér cukormázzal bevonja és ezzel megszületett az első emeletes torta.
A középkorban a fehér esküvői torta a menyasszony tisztaságát jelképezte, de egyben utalt a család pénzügyi helyzetére is, hiszen a hófehér cukor sokba került és csak a gazdag családok engedhették meg maguknak, hogy ebből készíttessék el a menyasszony tortáját.
Az 1930-as évekig a torta felvágása és szétosztása az újasszony első háziasszonyi teendője volt, de torták méretének növekedése szükségessé tette a szokás módosítását. Ma már az új feleség és az új férj együtt birkóznak meg a feladattal.
A menyasszony tortája ma már szinte kiválaszthatatlannak tűnik a hatalmas választék miatt. Még mindig a fehér a leggyakrabban előforduló színválasztás, de ha színes vagy különleges ízű tortára vágyunk aranykezű cukrászmesterek bármilyen elképzelésünket megvalósítják.
A torta díszítésének kiválasztásakor figyelembe kell vennünk a menyasszonyi ruha és menyasszonyi csokor, illetve a dekoráció milyenségét.
Ami az ízt illeti két három félénél nem ajánlatos bonyolultabbra készíttetni az esküvői tortát mert feszültséget okozhat kinek ízű milyen jutott.
Ha már a színben és ízben dűlőre jutottunk a méret meghatározásához érdemes a meghívott vendégek számából kiindulni, hiszen a menyasszonyi tortából illik minden jelenlévőt megkínálni, tehát a vendégek számával megegyező szeletszám a logikus, inkább még megtoldva néhánnyal. Ha mégis soknak bizonyul maradékból kedves gesztusként csomagolhatunk a vendégeknek, a kínos helyzetet hogy nem jutott valamelyik vendégnek mindenképpen igyekezzünk elkerülni.
A megrendelés előtt mindenképpen teszteljük a torta ízét akár több cukrászdában is, nem biztos, hogy finom is a ami gyönyörű.
Régi falusi lagzikban természetes volt a rokonság asszonytagjai már egy két héttel a nagy esemény előtt elkezdtek süteményeket készíteni. Voltak jellegzetes nagyanyáinktól tanult lagzis receptjeik. Ezeknek közös jellemzője volt, hogy sokáig elálltak, tehát néhány nappal hamarabb is el lehetett őket készíteni és mindig olyan sok volt belőle, hogy a távozó vendégek útravalót is kaphassanak belőle. 
Ma már többnyire a cukrászdák választéka határozza meg a lakodalmi süteménymenüt. Érdemes egy helyről megrendelni az összes sütit, legyen az édes vagy sós hiszen a nagyobb mennyiség miatt biztosan kapunk egy kis egy kis kedvezményt és persze praktikus tanácsokat a finomságok jellegére valamint a mennyiségre vonatkozóan. Sőt akár már előre kicsomagolva rendelhetjük meg a távozó vendégeknek szánt ajándék sütit ezzel megelőzve a hajnali fáradt kapkodást, csomagolgatást.
